Nyakkendő...

A minap találtam ezt a kis képet és a hozzátartozó szösszenetet és továbbgondoltam a dolgot... erőteljesen :-D

A képen ugye a szöveg azt írja, ahogy a nyakkendő azért van, hogy megmutassa a nőknek merre is kell nézni.
De én úgy gondolom nézni nem mindig elég :-D
Sem annak, akit néznek, sem annak, aki néz ugyebár. 

Na és akkor ugye mi van a csokornyakkendő problematikájával? Mert hát az is nyakkendő...:-D
De rájöttem azt hiszem....Akkor az van, hogy ott nem lenn kell kezdeni a nézést, sem a csókot, hanem "vámpírmódra" nyakontámadni az illetőt :-D 

Ki tudja miért, nekem mindig is tetszettek az egyenruhás vagy öltönyös pasik (na nem azok, akik a kukában talált zakóban turkálnak a kollegáikkal vagy akik anno a vizsgákra az öltönyüket megszentségtelenítve sportcipővel és fehér zoknival viselték), hanem azok, akik viselik és viselni is tudják azt. Lezseren, hanyagul, elegánsan, férfiasan. Nyakkendővel.
Nyakkendővel, amit a pasik többsége nem túlzottan szeret.
Pedig bizony szexi tud az lenni, amikor az ember lánya a konyhapulton ülve lezseren megfogja a nyakkendőt és magához húzza vele annak tulaját....vagy ha a nyakból lekerülve csukló köré kerül szorosan és engesztelhetetlenül kiszolgáltatva ezzel viselőjét a helyzetnek, a vágynak és a kéjnek...

 
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/c24100320120208130526.jpg

Minden szavát érteni és minden szavát át is lehet érezni ennek a gondolat ébresztő (felkorbácsoló??9 pár mondatnak, de.....
De azért ott van ám bennem, hogy miért pont azt a szerencsétlen nyakkendőt kell mindenért okolni.
Na meg az öltöny? Hát valóban "komolyságot, határozottságot tud kölcsönözni". :) Igaz ebben a mondatban elég hangsúlyosan is lehet értelmezi a "kölcsönöz" szót.
Most az van a fejemben amit egyszer valamikor régen egy itt most nem fogom kirészletezni szituációban úgy fogalmazott meg ismerősöm, hogy "nem kell azért túlspilázni a dolgot azzal az öltönnyel", mert a végeredmény akkor is az, hogy a menyasszony anyaszült pucéran is jobba néz ki, mint a vőlegény a világ legdrágább öltönyében. :P
Hát ez sokszor eszembe jut, amikor valami alkalomra készülődve (megjegyzem mindennapjaimra egyáltalán sem jellemző módon)"odapenderülök a tükör elé", hogy megnézzem "minden rendben van-e rajtam". Hmmm. na olyankor eszembe is jut egyből, hogy olyan nem is lehet sosem, hogy minden rendben legyen, legfeljebb "az adott helyzetben igyekszem a legtöbbet kihozni abból ami van". Na azért ezzel most "jó messze keveredtem" a témától, amiért gondolom majd megint "megkapom a magamét" az ilyenekre érzékeny olvasóktól, így aztán már inkább most, így "jó előre" bocsánatot kérek azoktól, akiknek az egekbe szökik a vérnyomása az ilyen "belerondításoktól". 
Persze ez a "mellékszál" amin a kelleténél biztosan sokkal jobban elkalandoztam elterelte kicsit a figyelmemet a "fontos részletekről".
Konyhapult, odahúz, csukló köré szorosan, engesztelhetetlenül, kiszolgáltatva? Hmmmm.
Hiszen ez "mind-mind olyan dolog" ami kimondottan "érdeklődésem tárgykörébe tartozó dolog", hogy ilyen prózaian fogalmazzam meg amit gondolok (de csak azért mert hidd el, "mindenkinek jobb" ez a megfogalmazása annak, amit én gondolok.... :) ...)
Továbbgondolható. De valahol nem is az az izgalmas ebben, hogy vajon én meddig és hogyan és milyennek tudom azt továbbgondolni, hanem sokkal inkább az, hogy egy ilyen szituáció milyen gondolatoka kelt a "csajszikban". 
Mit tennél, ha csak rajtad múlna, hogy mit teszel? Ha olyan helyzetben lennél, amiben "minden megengedett neked"? Sejtem, hogy nagy valószínűséggel, ha ír is itt erre valaki is valamit, akkor is csak valami halovány árnyékát írja le a 2teljességnek", hiszen senki se nagyon adja ki magát annyira, hogy egy ilyen kérdésre olyan módon válaszoljon, hogy abban akár még önmaga is elbizonytalanodik menet közben. De ki tudja? lehet, hogy "még így is érdekes lehet".
Akinek esetleg nem hogy a fantáziáját mozgatja meg a kérdés amit leírtam, hanem esetleg egyenesen az önérzetét sérti az, akkor tőle is bocsánatot kérek!

En azt is szeretem ha non van csak egy nyakendo es semmi mas  :D